Idén 91. alkalommal rendezik meg a világ jelenleg egyik legnépszerűbb autósport-eseményét, a Pikes Peak-i hegyiversenyt. A közel százéves történelemmel bíró felfutóverseny eddigi győztesei mind érdemesek lennének a figyelemre, de csak a legnagyobb sikerekből szemezgetünk. Íme Walter Röhrl emlékezetes győzelme.

1916-ban rendeztek először autóversenyt Pikes Peak 4302 méter magas csúcsára. A coloradói hegyen futó szerpentineket hosszú évtizedekig az amerikaiak uralták, majd a nyolcvanas években megjelentek az európai autógyárak és hozták magukkal pilótáikat. Ma már természetes, hogy a helyi autógyárak mellett a világmárkák legjava képviselve van a minden év nyarán rendezett felfutáson, de ehhez kellettek az olyan úttörők, mint az Audi és a Peugeot.

Ez a csúcsa volt mindannak, amit egy raliautóval művelni lehet. – Walter Röhrl Pikes Peak-ről

Az Audi először 1982-ben volt eredményes Pikes Peak-en. Abban az évben az amerikai ralisport egyik legjobbjának tartott John Buffum hozta be a ralis kategória (ma Unlimited) első helyére a Quattrót. Ezt a sikert egy év múlva megismételte, majd '84-ben Michele Mouton – aki ugyan a rekordra hajtott – harmadszor is megnyerte a németeknek a kategóriát. A francia hölgy '85-ben visszatért, és új rekorddal az összetett értékelésben is első lett, ahogy egy év múlva a háromszoros Indianapolisi 500 mérföldes-győztes Bobby Unser is megtette ugyanezt a Quattróval. Egy ilyen sikersorozat után érkezett Coloradóba Walter Röhrl 1987-ben.

Németország máig egyetlen rali-világbajnoka 1980-ban a Fiattal, 1982-ben az Opellel lett világbajnok. 1984-ben a Lanciától szerződött át az Audihoz, amely akkor az állandó négykerék-hajtású Quattróinak köszönhetően uralta a ralisport élvonalát. A B csoportos raliautók korszaka volt ez, amelyben pokolian erős, nagyon könnyű és a maiakénál messze egyszerűbb szerkezeti megoldásokkal épített autók jelentették a ralizás csúcsát.

Audival az 1984-es Monte Carlo-ralin

Röhrl rögtön egy győzelemmel debütált új csapatában, Monte Carlóban elért sikere után azonban nem jött több jó eredmény a '84-es szezonban, ahogy siralmas volt a következő három év is, amit a négykarikásoknál töltött. A  harmadik cím megszerzésének esélyét rontotta az is, hogy időközben a Peugeot, majd a Lancia is felzárkózott az Audira, és a korábbi nagy fölény odalett. A német langaléta szomjazta a sikert, amikor a gyártól egy fontos feladatot kapott '87-ben: neki kellett életben tartania a márka sikersorozatát Pikes Peak-en. Az akkor még sodrós murvával borított pálya ugyan nagy rokonságot mutatott egy-egy rali gyorsasági szakaszaival, de a folyamatosan emelkedő 19,99 kilométeres hegyi út szakadékkal szegélyezett szerpentinjei még egy Röhrl-féle zsenire is ráhozták a frászt.

Röhrl a Pikes Peak-i murván

"Semmi tapasztalatom nem volt. Öt nappal a verseny előtt érkeztem, a feleségemmel béreltünk egy autót és a felmentünk csúcsra. A sebességkorlátozás harminc mérföld volt. Fel-le mentem, igyekeztem memorizálni az utat. Nem volt egyszerű." – emlékezett vissza egyszer 1987 nyarára Röhrl, aki egy pokolian erős autót kapott a hegyi száguldásra.

Az Audi Sport Quattro S1 egy hosszirányban beépített 2,1 literes öthengeres turbómotorral volt felszerelve, amellyel kapcsolatban 600 lóerőt emlegetett az Audi. A németeknek kellő tapasztalatuk volt a hegyen, ezért egy levegő-keringető rendszert építettek az S1-esbe, amely segített fenntartani a töltőnyomást az oxigénhiányosabb, csúcsközeli szakaszokon is. A motor félelmetes erejét egy hatsebességes duplakuplungos váltó továbbította.

Hatszáz lóerő kontroll alatt

Az 1987-es Pikes Peak-en volt még egy európai nagyágyú, Ari Vatanen. A Jean Todt vezette Peugeot csapat finn pilótája Röhrl egyik legnagyobb riválisa volt a világbajnokságon. Hosszú közös múltjuk volt, jól ismerték egymást, s mind a ketten a győzelemért jöttek.  

A kvalifikáción Röhrlt a levegő-kreingető rendszer hibája hátráltatta, Vatanen viszont mindenkinél jobb időt ment. Ekkor már egyértelmű volt, hogy a két európai sztárversenyző közt dől el majd el a győzelem sorsa, ami a két márka világbajnoki rivalizálása miatt óriási jelentőséggel bírt. A versenynapon Röhrl egy hellyel a finn előtt indult. Közismert volt, hogy a németnél kevesen képesek nyugodtabb és összeszedettebb állapotban a kormányhoz ülni, erre a képességére pedig ezúttal nagy szükség volt. Egy Pikes Peak-i sprintben minden hiba helyezésekről dönt, így itt a legjobb formára volt szükség.

Röhrl tökéletes összhangban volt az autójával: erőcsúsztatással tudta le a hajtűket, a gyorsabb szakaszokon pedig sokat kockáztatva sietett végig. A 156 kanyarral tűzdelt pályán a hatodik sebességi fokozatra mindössze négyszer volt szüksége. 10:47,85-ös ideje a hegy történelmének első tizenegy perc alatti felfutása volt. Vatanen hét másodperccel rosszabbat ment, így amellett, hogy a Quattro hatodik győzelmét szerezte a rali-kategóriában, zsinórban ez volt a harmadik olyan év, hogy az Audi faragott az aktuális rekordidőn.

"Nagyszerű volt ebben részt venni. Őrületes volt, de gyakran az őrült dolgok a legjobbak az életben. Ez a csúcsa volt mindannak, amit egy raliautóval művelni lehet." – mondta Röhrl a siker után. 

Walter Röhrl és a Pikes Peak-i Quattro S1 2012-ben

A Pikes Peak-i győzelem Röhrl pályafutásának egyik legnagyobb sikere volt. Amellett, hogy még inkább ráirányította Európa figyelmét erre az embert és technikát próbáló versenyre, legyőzte nagy ellenfelét, Ari Vatanent. A finnt, aki egy év múlva visszajött a hegyre, és 10 perc 47,220 másodperces eredményével átadta Röhrl rekordját a múltnak. Azt a sikert a Climb Dance című kisfilm őrzi.